A szürkerothadás a „mérsékelt” fertőzöttségi szintig juthat el  

A szürkerothadás a „mérsékelt” fertőzöttségi szintig juthat el  

Szerajánlat kiskertbe

Szerajánlat szőlészetbe

Leírás

Most van az az állapot, amikor már látszik, hogy mi lehet az idén a szürkerothadásból. Két héttel ezelőtt még a járvány kialakulásának esélyével is számolni kellett, ma viszont ez már kizárható, és úgy néz ki, hogy mérsékelt mértékű megbetegedés lehet még az ideiből. Ha vesszük a szokásos szentgál-szőlőhegyi példánkat (1. táblázat), és megvizsgáljuk, hogy az előző öt esztendő közül most melyikkel mutatkozik a legnagyobb hasonlóság, a 2013-as esztendőnél ragadunk meg. Igaz, akkor július 13-a és szeptember 14-e között összesen 62,8 mm (11,0 + 20,2 + 31,6 mm) csapadék hullott, mindössze 40%-a annak, ami az idei évnek ebben a szakaszában (155,6 mm), ám a többi tényező (a páratartalom, valamint az eső és harmat okozta nedvességborítottság) összességében már nagyon közel állnak egymáshoz. A páratartalom augusztus 1-je és szeptember 14-e között (tehát 45 nap átlagában) 2013-ban 65,1%, 2017-ben pedig 66,9%, az eső és harmat okozta nedvességborítottság 2013-ban 167 óra, míg 2017-ben 125 óra volt úgy, hogy e 45 nap során 2013-ban 16 napon, 2017-ben pedig 17 napon volt legalább egy órán keresztül nedves a növényfelület.

Jelenleg a szürkerothadás mértéke – bár az elmúlt két hét során emelkedett – még mindig nem számottevő. Ehhez az is hozzájárult, hogy közben a rothadásra leghajlamosabb fajták termését már jórészt leszüretelték. Ami még a tőkéken maradt, azok közül is a továbbiakban a rothadásra legfogékonyabb fajtákat kell elsősorban figyelni. Ha túl sokáig a tőkéken hagyjuk a termésüket, az még jelentősen károsodhat. Persze, ez attól is függ, hogy milyen lesz szeptember második felében az időjárás. A meteorológiai előrejelzések szerint meglehetősen változékony, olyannyira, hogy pár napnál hosszabb távra – néha még azon belül is – nehezen prognosztizálható. Ennek az az előzménye, hogy szeptember elején az addig hónapokon át uralkodó kánikulának (sok napsütés, forróság, néha egy-egy kiadós esővel, zivatarral tarkítva) egyszer csak vége szakadt. Hirtelen sok lett a felhő, visszaesett a hőmérséklet, és a csapadékból is bőségesen kijutott. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy ez a tendencia szeptember második felében is folytatódik, és ez nem a legjobb a középérésű és kései szőlőfajták érésének, az annyira áhított extraminőségnek könnyen a kárára lehet. Szerencsére ez a változás már viszonylag későn következett be, az érés előrehaladott állapotánál, s így a rothadásnak kisebb tere van, mint ha hetekkel korábban történik.

Nagyon félni azért sem kell, mert szeptember második felében már valahol törvényszerű ez a változás. Az éjszakák egyre hűvösebbek, és ez magával vonja a páratartalom növekedését, s az erősödő harmatképződést. A szentgál-szőlőhegyi példán látható, hogy még az extrém módon száraz 2012-es esztendőben is 70% fölé emelkedett a páratartalom, s jócskán megnőtt a nedves időszak hossza (1. táblázat). Az idei évhez eddig leginkább hasonlító 2013-as esztendő pedig az egyik legkellemetlenebb szeptembervéggel „rukkolt ki”. Ennél rosszabb remélhetőleg most se lesz, és akkor még mindig megmarad a kiváló vörösboros évjárat reménye.

 1. táblázat. A szürkerothadás mértéke az időjárás függvényében

Szentgál-szőlőhegy, 2012–2017.

 

Védekezés

A szürkerothadás ellen vegyi anyagokat a továbbiakban már ne használjunk. Figyeljük az érés és – vele párhuzamban – a rothadási folyamatok alakulását. Amíg kedvez a szőlőnek az idő (a napsütés dominál), addig a termés kinn maradhat, amint azonban a borult, nyirkos, csapadékos napok kerülnek túlsúlyba, ne sokat késlekedjünk a szürettel. A rothadással szemben viszonylag ellenálló fajták (Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Olaszrizling stb.) termését – még ha nem is lesznek ideálisak a körülmények – valószínűleg hosszú ideig kinn lehet hagyni a tőkéken.

Szekszárd, 2017. szeptember 16.

Dr. Füzi István és Dr. Hoffmann Péter

fejlesztőmérnökök